A marosvásárhelyi Bethlen Gábor páholy 1905 április 10-én alakult meg Bernády György közvetítésével. A szabadkőművességgel Marosvásárhely egykori polgármestere budapesti és bécsi tanulmányai során találkozott. Érdeklődő természete miatt amellett döntött, hogy 1894 novemberében benyújtja felvételi kérelmét a budapesti Demokrácia páholyhoz. Bernády így szabadkőműves tanoncként tagja lett a budapesti anyapáholynak. Második fokra emelése, vagyis legénnyé avatása több mint egy év elteltével, 1896-ban történt. Ugyanabban az évben történt a harmadik fokozatra, azaz mesteri fokra emelése is. Bernády világos céllal lépett a budapesti szabadkőműves páholyba: hozzájárulását ígérte a szabadkőművesség terjedéséhez, melynek érdekében először is Marosvásárhelyen egy leánypáholy létrehozását tervezte.
A páholyalapítók a Demokrácia, Unió és Comenius páholyok mestereiből kerültek ki, A testvériség leginkább marosvásárhelyi férfiakat fogadott templomába, de akadt néhány, a helységen kívül lakó: marosszentkirályi, szászrégeni, csíkszeredai tag is. Társadalmi szempontból felülreprezentált az értelmiség – tanárok, ügyvédek és orvosok, sőt még református és unitárius lelkész és polgármester is akadt a páholy tagjai között – de mellettük ott találhatók nagyvállalkozók, banktisztviselők, hivatalnokok, valamint fényképészmester, pallérmester is. A felekezeti viszonyok tekintetében a sokszínűség jellemezte a páholyt: reformátusok, izraeliták, unitáriusok, lutheránusok mellett néhány katolikus és görög-katolikus vagy görög-keleti román is akadt a tagság soraiban.
A páholy nyelve kizárólag a magyar volt. A páholy első főmestere az alapítást kezdeményező Bernády György, Marosvásárhely polgármestere lett, aki kapcsolatai és az újonnan megalakult páholy tagjainak segítségével elkezdte a város építését, illetve modernizálását. A század elején meghatározó szecessziós épületek, a közvilágítás, víz és csatornarendszer, vagyis azok a fontos létesítmények valósultak meg, melyek meghatározták a századelejei város arculatát.
A XX. század elején megalakuló B.G. páholy dr. Bernády György vezetése alatt, számos karitatív és jótékonysági tevékenységet hozott a város életébe. A jótékonykodás a páholy kiemelt tevékenységei közé tartozott. 1912-ben Marosvásárhelyen a székely iparművészeti múzeumban, antialkoholista előadássorozatot kezdeményeztek, szabadegyetemi előadásokat szerveztek, melynek előadói is a testvériség tagjai közül kerültek ki. Ezen előadások bejöveteleiből és egyéb személyi adományokból fedezték a fentebb említett kiadásaikat, melyek mellett két egyetemi hallgató teljes tanulmányi költségeit állták 6600 lej értékben, valamint iskolák segélyezését melyben több mint 5000 adag ebédet, 17800 adag uzsonnát, 2 tanuló teljes ellátását, ugyanakkor a páholy cipőket osztott szét 64500 lej összértékben a rászorulók között.
Amint Vadady F. Károly, a tej és kenyér akció vezetője fogalmazott, az akció azért volt sikeres, mert: „Hisszük, hogy a karitativ jelentőségén túl, szabadkőműves munkát végeztünk azért is, mert sikerült még a mai elvadult világban is felébresztenünk ezekben a fejlődő embercsemetékben az emberi szolidaritás és egymásrautaltság gondolatát.”
Az első világháború alatt a Bethlen Gábor páholy beszüntette tevékenységét. 1926-ban indult újra útnak az egyesületi, társasági tevékenység. Marosvásárhelyen a lángot a brassói Auróra testvérpáholy gyújtotta meg újra. A világháborúval járó kényszerű változások, elköltözés, áthelyezés, behívások megtizedelték a páholy tagságát, a régi tagokból többen elhunytak, kiváltak, elköltöztek Marosvásárhelyről, nem jelentek meg a páholy munkálatain. Sokan kérték elaltatásukat is. Mindezen nehézség ellenére folytatódtak a tagfelvételek, melyek segítsége révén újraindul a város fejlesztése és nem utolsó sorban a szabadkőművesség karitatív tevékenysége is.
A 30-as évektől a napról napra erősödő szélsőséges nacionalizmus ellehetetleníti a páholy munkáját, ezért az 1936 márciusában önként beszünteti működését.
1989 június 16-án a Franciaországban dolgozó Magyar nyelvű Martinovics páholy küldöttsége részt vett Nagy Imre és mártír társainak temetésén, majd nyilvános konferenciát rendezett, ezennel újraindítva a Magyarországon betiltott szabadkőműves mozgalmat. A rendszerváltási politikai zavargásokat kihasználva megkezdték szervezkedésüket a szabadkőművesség újraélesztésére és három évvel később, a Franciaországban dolgozó Martinovics páholy kezdeményezésének nyomán, már két páholy működött Budapesten és egy Szegeden. E három páholy segítségével és a Francia Nagypáholy, a Francia Nagyoriens, illetve a Belga Nagypáholy és a Belga Nagyoriens közreműködésével, egy éven át tartó előkészületek után, 1992-ben újra lángot gyújtott a Magyarországi Nagyoriens.
Az akkor még Franciaországban dolgozó Martinovics páholy főmestere, Márton László kezdeményezésére Erdélyben is, Marosvásárhelyen megkezdődtek az előkészületek a hajdani Bethlen Gábor páholy fényeinek újragyújtására. A láng meggyújtására 1995 áprilisában került sor a Franciaországi Nagyoriens, a Magyarországi Nagyoriens és a Martinovics páholy támogatásával.
A romániai rendszerváltás után, Romániában is elkezdődött a szervezkedés a páholyok, nagypáholyok és egyben a Román Nagyoriens lángjának újragyújtására. A Román Nagyoriens lánggyújtásának érdekében, 2003-ban a Francia Nagyoriens magához csatolta az akkor már rendszeresen szabadkőműves munkákat végző marosvásárhelyi Bethlen Gábor páholyt, így 2005-ben a Romániai Nagyoriens megalakulása után a marosvásárhelyi Bethlen Gábor páholy már a Romániai Nagyoriens védnöksége alatt folytatta munkáját. A rendszeres rituális munka gyakorlásán kívül a páholy tagjai hatékonyan részt vettek a Bethlen Gábor Kulturális Egyesület, mint civil szervezet képviseletében a várost éríntő, kulturális és szociális építő munkában, karitatív tevékenységekkel és olyan közéleti, tudományos kérdésekről szervezett nyilvános beszélgetéseikkel melyek a szabadkőműves elvek betartásával sose érintettek aktuálpolitikai vagy vallási kérdéseket, így követve a Romániai Nagyoriens elvi irányvonalának adogmatikus, multikulturális és apolitikus jellegét.
A 2019-ben kezdődött világjárvány hatására a rendszeres találkozások elmaradtak. Az egyeztetések és jól megszervezett karitatív, illetve szabadkőműves tevékenységek hiányában 2022 tavaszán jelentős létszámmal csökkent a páholy tagsága, ez a páholy megmaradt tagjainak összetartó erejét próbára téve majdnem a megszűnés határára sodorta a Romániai Nagyoriens egyetlen magyar nyelvű páholyának a létezését.
A jelentősen lecsökkent létszámmal fennmaradt páholy a frissen megválasztott érdemes főmester szervezésével újra elkezdett építkezni, annak kapcsolatait kihasználva visszatért a páholy az őt létrehozó Magyarországi Nagyorienshez, de ezzel egyidőben kettősséget is vállal, tagja marad a Román Nagyoriensnek is, ezáltal felülírja mindazokat a dogmákat mely szerint a páholyok csak országhatárokon belül dolgozhatnak, és megteremti a nemzetközi szabadkőművesség egy új formáját.
A kitartó és hatékony munka eredménye többek között az újonnan létrehozott, 2022-ben alakult marosvásárhelyi vegyespáholy, mely a századelejei városépítő szabadkőműves polgármester tiszteletére a Bernády György nevet kapta. A vegyes páholy ezáltal esélyt ad a szebbik nem képviselőinek is hogy a világ legrégebbi testvériségének a tagjai lehessenek.
Napjainkban a marosvásárhelyi szabadkőművesek – úgy, mint elődjeik – fáradhatatlanul dolgoznak egy jobb világ megteremtésén, az igazság keresésén, a szolidaritás elvének és gyakorlatának tanulmányozásán és alkalmazásán, valamint munkálkodnak az emberiség anyagi és szellemi fejlődése érdekében.
A karitatív tevékenységeinek egyike az adományozás, mely a támogatási formától és annak értékétől függetlenül, meghatározó az egyén, a közösség és a társadalom kölcsönös viszonya szempontjából. Nagy hagyományokra tekint vissza a jótékonyság mind a vallásos, mind a szabadgondolkodók körében.
Aki adományoz, az gondol másokra, érzékeny embertársai problémáira, bizalma van a kérelmezők iránt és felelősséget is érez gondjaik enyhítésére. A segítségnyújtás, a gyengébb felkarolása, az emberek által adott alamizsna vagy a nagylelkű emberek bőkezű és névtelen adakozása mindig erényként jelent meg a társadalomban. A legkisebb adomány is, amit a közvetlen családi és baráti körön kívülre esők számára ajánl fel a jótékony adakozó, fontos a szolidaritás és a társadalmi kötelékek megerősítésében.
A jótékonyság lényege az önzetlen segítségnyújtás, az adakozók sokszor névtelenül, sőt titokban adományoztak egy nemes cél érdekében.
Beszélgetés dr. Arapovics Máriával az ELTE Társadalomtudományi kar habilitált egyetemi docensével az erdélyi magyar szabadkőművességről, illetve a marosvásárhelyi Bethlen Gábor szabadkőműves páholy történetéről.