A szabadkőművesség az egyik legrégebbi testvéri társaság, melyet valójában nem lehet néhány mondatban meghatározni. A szabadkőművességről leggyakrabban azt mondják, hogy egy szimbólumokkal illusztrált allegorikus erkölcsi rendszer. Igaz azonban, hogy ennél sokkal többet képvisel. Beszélhetünk a szabadkőművességről mint erkölcstanról, amely az allegóriára és a szimbólumokra épül, de ezen a jelentésen túl a szabadkőművesség egy szervezett társadalom, egy intézmény , amelynek világosan meghatározott szabályai vannak.
A szabadkőművesség eredete a történelem ködébe vész. Egyes legendák az ókori építőmesterekig, Salamon templomáig vezetik vissza a történetet, a valóságban inkább a középkori katedrális-építő céhek, az úgy nevezett operatív szabadkőművesek szervezeteire nyúlik vissza. A katedrálisépítő operatív kőművesekhez csatlakoztak idővel az arisztokrácia és a polgárság képviselői, a spekulatív szabadkőművesek, így jöttek létre a társadalmi státustól független, az egyenlőségen alapuló első szabadkőműves páholyok.
A legismertebb megbízható történeti forrás a szabadkőművességről 1717-ből származik, amikor Szent János napján (június 24.) megszületett a modern szabadkőművesség. Négy, akkor már működő londoni páholy egyesülésével létrejött az Angol Nagypáholy, a londoni Szent Pál katedrális árkádja alatti „Lúd és rostély” (The Goose and Gridiron) nevű fogadóban.
Ez a Nagypáholy volt az első, szilárd alapon (szertartásokkal, szabályokkal és megfelelő alakban elkészített alkotmánnyal) létrejött szervezet, a mai szabadkőművességként ismert elméleti (spekulatív) kőművesség elődje. A szertartások a korabeli időnek megfelelő elemeket tartalmaztak. Az alkotmány kidolgozására James Anderson skót presbiteriánus lelkészt bízták meg , aki ezt a munkát 1723-ra be is fejezte.
Az első francia páholyt 1725 körül alapították, bár francia földön a 17. században is voltak már páholyok, amelyeket az angol győzelem után Skóciából menekülő katonák alapítottak. A 18. században a Szabadság, az Egyenlőség és a Testvériség eszméi aztán gyorsan elterjedtek a legtöbb európai országban, és sorra kezdtek alakulni a spekulativ szabadkőműves páholyok.
Mivel az egyház nem nézte jó szemmel a szabadkőműves egyesületeket. 1738-ban megjelent XII. Kelemen pápa „In Eminentii” kezdetű, a szabadkőművességet elítélő rendelete. A vallási vagy politikai üldöztetés ettől kezdve szinte megszokottá vált a szabadkőművesek életében, bár Nagy Frigyes 1740-ben történt trónra lépésekor nyíltan védelmébe vette a szabadkőművességet. Ő maga is páholyt alapított, „Aux trois globes” néven.
A közügyek iránt érdeklődő polgárság körében gyorsan terjedtek a Felvilágosodás, a haladás eszméi. A 18. századtól kezdve számos olyan hely jött létre, ahol a közügyekről, a jó kormányzásról, az állam felelősségéről szóló viták nyilvánosan zajlottak. A gyorsan szaporodó szabadkőműves páholyok lehetőséget teremtettek arra, hogy nemesek és polgárok, egyházi emberek, katonák és civilek egyenlő feltételek mellett olyan kérdésekkel foglalkozzanak, amelyek az erkölcs, a szellemi fejlődés, a haladás, a társadalom kérdéseiről szóltak.
A szabadkőművességet azóta is a társadalmi haladás kérdései iránt való széleskörű érdeklődés, a társadalmi egyenlőség és szolidaritás eszméje tartja fenn. A múltban is és ma is számos társadalmi intézmény és jótékonysági tevékenység szabadkőműveseknek vagy szabadkőműves páholyoknak köszönhető.