A János-rendi páholyok az eredeti szabadkőművesség 3 fokában (inas, legény, mester) dolgoznak (tartanak rituális összejöveteleket). Ezeket – angolszász terminológiával – kék páholyoknak is hívják, mert főként kék a páholyterem és a kötény díszítése.

A skót rítusú páholyok 33 fokban dolgoznak, színük a vörös. A Marosvásárhely Keletén dolgozó Bethlen Gábor Páholy is a Magyarországi Nagyoriens tagja, és Ősi és Elfogadott Skót Ritusban dolgozik.

Magyarországon az 1870 körüli években a külföldi kapcsolatok (főként német) segítségével megalakult János-rendi páholyok létrehozták saját nagypáholyukat, a Magyarországi Jánosrendi Nagypáholyt. Majdnem ezzel egy időben a skót rítusú páholyok – amelyek főként francia és olasz kapcsolódásúak voltak – létrehozták nagypáholyukat, a Magyarországi Nagy-Orienst.

A két nagypáholy között váltakozva ellentétek ill. együttműködési törekvések alakultak ki, végül 1886-ban a két nagypáholy egyesült és ezzel létrejött Magyarország Symbolicus Nagypáholya. Ennek 1919-20-ig tartó működését tekintik a magyar szabadkőművesség aranykorának.

A mai Magyarországi Symbolikus Nagypáholy nevével ellentétben tulajdonképpen a János-rendi Nagypáholy örököse, míg a mai Nagyoriens a régi Nagyoriensé.

Annak ellenére, hogy elvileg a János-rendi páholyok csak az első három fokot ismerik el, sok országban náluk is elterjedt a skót ill. más magas fokokat tartalmazó rítus. Az első három fok utáni fokozatokat magas fokoknak hívják, és nem csak a skót rítusban vannak ilyenek, hanem számos más rendszer is működik magas fokokkal.

Régebben világszerte rivalizáltak a három fokú kék páholyok a magas fokúakkal, de aztán kialakult egy olyan megállapodás, amely szerint függetlenek az első 3 fok páholyai a magasabb fokok szerveződéseitől, az ún. káptalanjaitól. Tehát – a közkeletű elképzelésekkel szemben – a magasabb fokú szabadkőművesek nincsenek a hierarchiában magasabb fokon.

Ezt az ellentmondást úgy oldották fel, hogy az összes magas fokot a harmadik, azaz mester fokon belülinek tekintik. Ezzel magyarázható az is, hogy magasabb fokba csak mester fokú szabadkőművesek kerülhetnek. Ráadásul amíg az első 3 fokot a páholyok adják egy beavatási szertartás keretében, a magasabb fokok páholyközi káptalanjaiba „kooptálással”, meghívással kerülnek be a tagok, persze itt is rituális keretek között avatják fel őket.

A hazai angol orientációjú János-rendi nagypáholy (a Symbolikus Nagypáholy) és a francia orientációjú Nagyoriensnek így saját magas fokú szervezetei vannak. Tehát Magyarországon két skót rítusú szabadkőműves szervezet is működik, saját Nagytanáccsal, egymást el nem ismerve, mindkettő csakis a „saját” nagypáholyának mestereiből vesz fel tagokat. (Pontosabban a francia orientációjú Nagyoriens elvileg elismeri az angol orientációjú szervezeteket, de a kölcsönösség hiánya miatt ez gyakorlatban nem működik, nem „keverednek” a páholyok és a káptalanok tagjai.)

Harmadikként megjelent egy bizonyos ausztriai „Magyarországi Ősi és Elfogadott Skót Rítus”, amely tehát nem is magyarországi, úgy tudom egyik irányzat sem ismeri el, s azokat a páholyokat, amelyekből verbuválja a tagjait – egyszerűen zugpáholyoknak, nem szabályos páholyoknak tekintik.

Az UGLE (Az angol nagypáholy) és nyomán sok nagypáholy – köztük a magyar Symbolikus Nagypáholy is – máshogy definiálja a szabadkőművességet mint pl. a magyar Nagyoriens. De elfogadják a létét, csak nem tartják szabadkőművesnek. Ebből következően nem engedik be a Nagyoriens tagjait a szimbolikusok rituális páholymunkáira és szimbolikusoknak tiltott a Nagyoriens munkáin a megjelenés, pedig beengednék őket. Egyébként azonban akár együtt is fellépnek a magyar közéletben, rádióban, televízióban. Tehát páholyon kívül van együttműködés.

Azt, hogy az UGLE definíciója megfelelő-e a szabadkőművességre nézve, persze vitatható és vitatják is. És ez nem tolerancia kérdése.

A szabadkőműves világban a kölcsönös elismertség ill. a „barátsági” szerződések jelenti a szabályosságot, a zugpáholy státusz ellentétét. A kék páholyokból álló nagypáholyokban ebből a szempontból az UGLE az irányadó, amelyik nagypáholy szabályosságát elfogadja, azt általában a többi reguláris (UGLE definíciónak megfelelő) nagypáholy is elismeri.

Tehát az itthon működő két nagypáholy, az „angolok” 1-3 fokú páholyaiból és a nagyoriens a „franciák” páholyaiból áll, azoknak az irányítója. Az „angolok” kék, a „franciák” piros kötényt hordanak (pontosabban csak a skót rítust követőek, mert vannak francia rítusú páholyok is, amelyekben kék a kötény díszítésének színe) és egy kissé eltérő az 1-3 fok rítusa is.

Az „angol” páholyok mestereiből kerülnek ki fokról fokra feljebb fokú skót rítusú káptalanok egészen a 33. fokú Nagytanácsig, a legfelsőbb irányító testületig.

A „francia” páholyok mestereiből kerülnek ki fokról fokra feljebb fokú skót rítusú káptalanok egészen a 33. fokú Nagytanácsig, a legfelsőbb irányító testületig.

(Nem minden fokban működik ténylegesen káptalan, az ilyen fokok címeit automatikusan megkapják a továbblépők.)

Az „angol” és „francia” nagytanács természetesen ugyanúgy nem ismeri el egymást, mint a nagypáholyok, amelyhez kapcsolódnak.

Tehát alapvetően négy szabadkőműves hatóság van Magyarországon, a két nagypáholy – az 1-3 fokúak vezető testülete és két nagytanács, amely a 4-33 fokok legfelsőbb irányító testülete. (Más, kisebb létszámú magas fokú rendszer is működik, de azokkal most nem foglalkozunk.)

A saját rendszeren belüli nagytanács nem felügyeli a nagypáholyt és a nagypáholy sem irányítja a nagytanácsot. A kapcsolat úgy jön létre, hogy csak a nagypáholyok felügyelte páholyok vehetnek fel profánt szabadkőművessé, a nagytanácsok felügyelte káptalanok nem. A káptalanokba kizárólag páholyokba felvett és mesterré avatott személyek kerülhetnek be.

Ha tehát egy páholyban valakit kizárnak a páholyból, s ezzel a szabadkőművességből, az automatikusan kizáródik a magas fokú káptalanokból is. Fordítva ez nem igaz.