A felvilágosodás kori Európában a nők kizárása az egalitárius társaságokból – mint például a szabadkőművességből – már a 18. század kezdetétől heves magán- és nyilvános vitákat eredményezett. A brit szabadkőműves történészek kerülték az ilyen „eretnek” gondolatok megvitatását. Ugyanakkor ez a téma nagy jelentőséggel bír a felvilágosult társaságoknak a franciaországi nőkre gyakorolt hatásaira vonatkozó viták szempontjából. Feminista megközelítéseket követő történészek kifogásolják, hogy a „férfias” páholyok elnyomták a nőket, és ezáltal korlátozták őket abban, hogy szerepet vállalhassanak a felvilágosodás eszmerendszerének alakításában.

Ezzel szemben a másik oldal azt hangsúlyozza, hogy már az 1740-es években születő szabadkőműves adopciós – nőket és férfiakat egyaránt befogadó – páholyokban megjelent a felvilágosodás egyenlőségeszméje. Ezeket a népszerű páholyokat 1774-ben hivatalosan is elismerte a Grand Orient de France, a francia szabadkőművesség vezető szerve.